“Zárt Kapu Színház”-avagy egy elmaradt vendégjáték története az Egészségügyi Min(h)isztériumban
2007. nov. 7. Szerző: tartkapuszinhaz
Sajnálattal értesítjük a Tárt Kapu Színház széles közönségét és a minket szeretettel, figyelemmel kísérő sajtót és médiákat, hogy vendégjáték-sorozatunk egyik tervezett állomásán, az Egészségügyi Minisztériumban érthetetlen módon nem tudnak minket fogadni. ” Nem értjük” mi állhat a dolog hátterében, hiszen eddig egyik ajánlkozó levelünkre sem kaptunk elutasító választ, így mindenütt megtarthattuk felajánlott vendégjátékunkat. Pedig ez még pénzükbe sem került volna!
Új előadásunk címe: Kész Lipótmező!
Társulatunk vezetője Balkay László és művészeti titkára, Kaszás Nóra Mária, valamint a társulatunk, az előadásra már javában, igen nagy lelkesedéssel készülő csapata, még jóval a próbaidőszak kezdetekor elhatározta, hogy vendégszerepléseink egyik állomásaként megtiszteli az Egészségügyi Minisztériumot is.
Először telefonon próbáltunk kapcsolatot teremteni. Érdeklődésünkre, egy kedves titkárnő, megadta a Humánpolitikai Osztály közvetlen telefonszámát, miszerint ügyünkben keressük, Kovács Gyuláné osztályvezető helyettes asszonyt. A megadott telefonszámot Balkay László felhívta, ahol, a vonal végén, valóban Kovácsné nevű hölgy jelentkezett.
Laci előadta kérésünk tárgyát, mire a hölgy örömmel, de kissé értetlenül válaszolt: “köszönjük szépen az ajánlkozást, de mi a Földművelésügyi Minisztérium vagyun!” Laci a “tévedést” némi humorral vette tudomásul: “nem baj, akkor majd rügyfakadáskor megyünk Önökhöz!” – a hölgy nevetve és örömmel elfogadta.
Újabb telefonos próbálkozások következtek, melynek eredménye, hogy végre, telefonvégre kaphattuk, a mi “igazi” Kovácsnénkat.
Ő azt javasolta, hogy egy levélben részletesen ismételjük meg kérésünket, egészen pontosan ismertessük előadásunk célját, tartalmát-azazhogy, ahogy egyik betétszámunkban szerepeltettük volna” hímleje volt-e, és nő-e a neje?”
Levelünket csatoltuk, ide a cikkbe, de külön a Híreink rovatban nagyobb betűmérettel is olvasható.
A levéllel október 23.-a után személyesen jelentkeztünk a minisztérium portáján. E-mail címet nem voltak hajlandóak megadni. Azt kérték, hogy ajánlott levélben juttassuk el ajánlkozásunkat.
Aznap délután Kovács Gyuláné telefonon megígérte, hogy a portán hagyott levélért le fog menni.
Ezek után társulatunk boldogan folytatta a próbákat és várta a viszontválaszt.
Vártunk-vártunk… egy darabig. November 7.-én szerényen érdeklődni kezdtünk a minisztérium humánpolitikai osztályán, hogy mikorra sikerült előadásunkat programjukba beilleszteni.
Hogy-hogy nem, közvetlen számként újra a Földművelési Minisztérium telefonszámát adták meg. “Micsoda véletlen!”
Újabb többszöri próbálkozás után, megkaptuk a valódi közvetlen számot. Fehívtuk. Kovács Gyuláné vette fel a telefon. Ennek mi nagyon megörültünk, hiszen olyan nehéz őt elérni.
Érdeklődtünk levelünk és kérésünk sorsa felől. Sajnos már az első mondatoknál, szabadkozó-elutasító szavaiba ütköztünk. Arra hivatkozott, hogy kicsit értetlenül állnak kérésünkkel szemben, hiszen őket még egyetlen társulat sem kereste fel hasonló kéréssel.
Hol akarjuk előadni és egyáltalán kiknek?-kérdezte.
Erre elmagyaráztuk neki, most már élőszóban, hogy hol és hogyan képzeljük el az előadást. Erre azt válaszolta, hogy nincsen olyan esemény, amihez az előadást kötni lehetne. Javasoltuk, hogy az adventi időszakban, milyen szép dolog lenne a minisztérium dolgozóit megajándékozni szeretet(t) műsorunkkal.
Erre azt a választ kaptuk, hogy “csak nem képzelik, hogy Mikulás ünnepélyen 4-5 éves gyereket, ilyen műsorral akarják szórakoztatni?! Várjanak továbbra is türelemmel, majd mindenképpen fogunk jelentkezni, és válaszolunk kérésükre!” Még személyes telefonszámunkat is megadtuk…Na de láss csodát!
Amire mi heteket vártunk, azt hirtelen 15 perc alatt is elintézhetővé vált.
Még fejünkben visszhangzottak a nem túl barátságos fogadtatás és értetlenség szavai, hamarosan Dr. Magyar Iván György osztályvezető főorvos úr, színházunk szakmai szupervízora azzal a hírrel jött, hogy hívatta Dr. Gusztonyi Ágnes intézetünk megbízott Főigazgató Asszonya, miszerint a minisztériumból éppen most hívták azzal, hogy a Tárt Kapu Színház vendégjáték-tervét nem fogadják el. És különben is van már Mikulásra műsoruk.
Az a minisztérum, amely pácienseink és munkatársaink sorsa felől nemrégiben radikális módon döntött “reformjaival”, nem tudott, vagy nem akart mit kezdeni kérésünkkel.
Egy kedves műsorral készültünk, ami segít feldolgozni fájdalmunkat, veszteségeinket, versben, dalban, sanzonokkal, humoreszkekkel és erőinket a jővőnk felé fordítja. Előadásaink tartalmi szerkesztését eddig is az emberiesség, az emberi értékek megőrzése jellemezte. Igazán sajnáljuk, hogy a szaloncukor mellé nem férünk el ajándékként a minisztérium dolgozói számára.
Társulatunk ettől még az új helyén is folytatja fellépés-sorozatát és megtartja azt a jó szokását, hogy őszinte, szókimondó gondolataival tiszteli meg szeretett közönségét.
Szöveg: Kaszás Nóra Mária művészeti titkár és Balkay László, társulatvezető