Tárt Kapu Színház

A szomorú fűz panasza
A természet védelmében
Szomorú vagyok,
lombjaimmal szomorúságra születtem.
Egy fa vagyok, s a nyár delén
az emberek is szeretnek.
Tavasztól őszig szép vagyok,
olyan sokan dícsérnek.
Szép színes tollú madarak
lombjaim alá térnek.
A tél nekem a mostohám,
minden örömöm elűzi.
Fagyos földben magamra hagy,
lombjaimat szél tépi.
Búslakodom kinn a fagyban,
jégviharokban, esőkben.
Meg sem szánnak, nem sajnálnak,
észre sem vesznek a télben.
Nyáron bezzeg körém gyűlnek,
padot ásnak, […]

Teljes szöveg »

 Ellentét
 Ki akarlak fosztani ,
 meg akarlak rabolni,
 vérig akarlak sebezni,
 meg akarlak ölni.
 El akarlak halmozni,
 kincsekkel elárasztani,
 sebzett testedet meggyógyítani,
 halandóságod megörökíteni.
 Kettősség 
A boldogság – üres pohár,
a szenvedés – üvegkancsó tele borral,
mert a pohár eltörik,
és ott ömlik Jézus vére a borban.
Négysoros 
Se járni, se megfeszülni,
nincs hitem, nincs erőm.
Így hát botladozom,
a göröngyök és a kereszt között.

Teljes szöveg »

Alkoss tudással…
Alkoss tudással, széppel, mással;
feszülj jellé az elmúlással .
Tárulj igénnyé ott benn, bőven,
 
láss meg forgácsot fában, kőben,
igazló álmod mérd a jóban −
sürgő varázsod védd valóbban,
 
majszolt ebéded kérd meg bőven,
 
igért reményed hírét bőbben,
fogj fel tanácsot, bízhass százat,
− foltozz reményt és építs házat,
 
öleljen eggyé szép alázat −
 
( fogd fel, merevvé benn a vázat ),
s […]

Teljes szöveg »

Képzelt önarckép
Álló tükör.
A Nagymamám szép hosszú, barna, dús haját fésüli,
s mosolyog, míg gyermeke a bölcsőben
alszik s álmodik.
A Nagypapa pipázva könyvet olvas
cikázva szavakat dobál…
Nagymama tálcán kalácssal, kávéval vendéget kínál.
Kicsi húgom hegedűt nyaggat, próbálkozik…
azért csak húzza, húzza.
Anyám? Apám? Még sehol sincsenek?
Nézek a tükörbe: arcom nem feledteti
a múlt zaját, a néma lépteket
a mama sír-”nincs pénzem új ruhára”
A húgom […]

Teljes szöveg »

23 év után
Variáció Vajda János, Ady Endre és iszlám témákra
Mint a Montblanc csúcsán a jég,
minek nem árt se Nap, se szél,
csöndes szívem többé nem ég,
nem bántja újabb tartós szenvedély.
Körülöttem csillagmíriád,
versenyt kacérkodik, ragyog,
fejemre szórja sugarát,
amihez koromhoz képest nem is ritkán
fel-fel lángolgatok,
de tartósan, valószínű már nem égek.
Mert eltört valószínű végleg, a csak bennem,
magányérzésem oldására
kitalált örökszerelem-reményvarázs.
Hát, menjetek, úgy […]

Teljes szöveg »