Budapesti Tavasz a 3. Budapest Fringe Fesztiválon – Csináljuk a fesztivált!
2008. ápr. 15. Szerző: tartkapuszinhaz
Kedves Nézőink!
A tavalyi évhez hasonlóan, – amikoris először indultunk egy nagyszabású fesztiválon, akkoriban új koreográfiájú előadásunkkal a Tavasznyár Szerelem című zenés-irodalmi performanc-unkkal,amelyben akkor alkalmaztuk először a tánc, a zene, a vers, az ének, a mozgás elemeinek teljes tárházát az önkifejezésre, – most is résztvevői voltunk a harmadik alkalomal megrendezett tavaszköszöntő, nyüzsgő, hangulatos Budapest Fringe Fesztiválnak. Most már bizton mondhatjuk, hogy stílusunkká vált a rövid megkomponált jelenetekből, etűdökből álló performance, amely tág mozgásteret ad az egyéni improvizációnak, ezáltal is segítve páciens-szereplőink kibontakozását.
Most is törekedtünk arra, hogy szereplőink saját alkotásaikkal léphessenek színpadra. Addig fiókban porosodó verseik keltek életre. S velük együtt az alkotók is. Külön öröm számomra, hogy egyik szereplőnk kifejezetten nekem szánta egyik versét, s arra kért, adjam elő. Jó humorú műve sok vidám percet okozott már nekünk a felkészülés időszakában is. Általában is elmondható, hogy maga a felkészülés egy előadásra az igazi terápia. A közös alkotás, a jelenetek közös megbeszélése, a sok nevetés, a tényleges poénok, vagy a természetes bakik megadják az alaphangulatát a társulat életének.
Tavaly nagy sikerrel tartottuk meg előadásunk nyilvános főpróbáját a lipótmezei kápolnában, ahol jelenlétével megtisztelt bennünket Molnár Gál Péter, s akinek színikritikája nyomán hamarosan meghívást kaptunk a Budapest Fringe Fesztivált követően a Pécsi Országos Színházi Fesztiválra is. Akkoriban még Lipótmező volt az Anyaországunk.
Az ismert lipótmezei történések felzaklató másfél esztendeje után végre új otthonunkra leltünk. ennek örömét szerettük volna egy előadásba sűrítve közönségünknek megfogalmazni.
A fergeteges humorú Budapesti Tavasz már nagy sikert aratott a Kispesti Egészségügyi Intézet konferencia termébe összegyűlt kollégáink és az érdeklődő média előtt, így azzal a biztos tudattal álhattunk a Makadám Klub színpadára, 2008. március 29.-én szombaton, hogy közönségünk az 50 perces előadásunk során egészen biztosan nem az unalomtól fog ásítozni. Inkább nevetőráncaik szaporodtak.
Mókáztunk, énekeltünk önfeledten. Még a zsűriben helyet foglaló Göczei Zsuzsa szerkesztő asszony is láthatóan jól érezte magát. A kedves retro hangulatú jelenetek, amelyek Budapest néhány évtizeddel előtti életét idézték meg mosolygásra késztették nézőinket. Hol volt itt már a lipóti fájdalom! A Kész Lipótmező! című műsorunk drámája? Lipótmezőt ugyan sohasem feledjük és azt, hogy tönkretették ezt a nagyszerű és korszerű gyógyító-, kutató- és oktató centrumot, azt sem tudjuk egykönnyen lenyelni. De új helyet találtunk, ahol jól érezzük magunkat.
Egy verssel szeretném zárni a gondolataimat, amely vers megzenésítve, énekelve hangzott el a Millenáris színpadán, s amely oly jól kifejezi, hogy ez a kis társulat mitől olyan varázslatos amikor színpadra lép. Fogadják szeretettel Millei József, társulatunk egyik tehetséges tagjának versét:
A Tárt Kapu parányi színpadán
túléljük magunkat is talán.
Mert kitartásunk lényege,
bohém szívünk érdeme,
de legfőképp egy “Magyar-mecénás”!
E műsor is teérted született,
ki nálunk szívből foglalsz helyet.
Pesten és Budán, vidéken vagy tanyán,
s ahol fellép e díszes társaság,
imádjuk, ha duzzad a tömeg!
Mi mókáztunk már kápolnában is,
leszállt hozzánk még az angyal is.
Zárt ajtók mögött nevettettünk fegyőrt,
s mind aki ott volt, minket üdvözölt!
Bohém e világ, s tán Isten is!
Mert bohém e világ, s tán Isten is!
Szerző: Kaszás Nóra