A bomlás virágai címmel rendezték meg a Magyar Pszichiátriai Társaság ezévi vándorgyűlését. A Tárt Kapu Színház szakmai bemutatót tartott Sopronban: Kész Lipótmező! címmel.
2008. feb. 3. Szerző: tartkapuszinhaz
Tisztelt Olvasóink!
Ahogy azt már egy korábbi hír-rovatunkban jeleztük, a Tárt Kapu Színház a tavalyi, Miskolcon megrendezett MPT (értsd: Magyar Pszichiátriai Társaság) vándorgyűlése után, újabb szakmai előadásokkal gazdagított élő szakmai bemutatóra készült az idei soproni szakmai tanácskozásra is.
Az ezévi vándorgyűlés címét stílusosan ” A bomlás virágai”-ként írták ki. Nehéz lenne nem asszociálni a címmel kapcsolatban a pszichiátria hazai központjának, világhírű intézményének, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetnek a bezárására, a jól működő, összeszokott szakmai team-ek szétesésére, a megszokott, a betegek számára nagyon fontos, bizalmon alapuló segítő-páciens kapcsolatok megszakadására.
Absztraktunkat, amely előadásunk témáját, s annak rövid összefoglalását tartalmazta, a “Mi leszünk a “soproni ászok”?”című korábbi cikkünk, teljes terjedelmében tartalmazza. Engedjék meg azonban, hogy itt most újra visszatérjünk rá. Tehát olvassuk csak…
Kész Lipótmező!-vagy Merényi-remények?
Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben három éve alapított és a Merényi Gusztáv Kórházba áttelepítettTárt Kapu Színház gyógyító művészeti műhelyének hányattatásai, talponmaradása és szakmai virágzása
2007. januárjában nagy sikerrel mutatkoztunk be, az MPT XIII. Vándorgyűlésén, Miskolcon, ahol társulatunk egy workshop keretében számolt be az addig eltelt két esztendő eredményeiről.
Még alig érkeztünk haza, máris tarthattuk transzparensünket: „Kérünk még egy kis Lipót” az intézet megszűntetése elleni demonstrációkon. Miközben recsegett-ropogott az intézet fedélzete, addig mi, mint a Titanic zenészei játszottunk tovább. Dacolva a bizonytalanság napról napra erősödő hullámaival, egyre másra arattuk további sikereinket.
Árprilis 1.-én, a Lipótmező megszűntetésének estéjén, mi a Millenárison, a Budapest Fringe Fesztivál keretében, zsúfolásig megtelt nézőtér előtt adtunk elő a szerelem viharairól.
Egy neves színikritikus elismerő kritikája nyomán meghívást kaptunk a Pécsi Országos Színházi Találkozóra is.
Ahogy Lipótmező kapui lassan bezárultak, úgy mi a nagyvilágra nyitottuk ki saját kapuinkat, internetes honlapunk- http://www.tartkapuszinhaz.hu- segítségével.
Jelen workshopunkat a színház vezetőinek szakmai beszámolóiból és a társulat külső professzionális szereplője és pártfogója Kilin Ildikó nagyváradi színművésznő hozzászólásából, valamint színházunk, lelki problémákkal küzdő páciens-szereplőinek zenés-verses irodalmi etűdeiből álllítottuk össze.
Részleteket mutatunk be, a Kész Lipótmező! című új előadásunkból, amely intézetünk bezárása előtti utolsó bemutatónk. Ezzel a darabbal is új előadókörútra készülünk, amelynek egyik tervezett állomása többek között, az Egészségügyi Minisztérium lesz.
Szólunk mindarról, amit kényszerűen magunk mögött hagyunk, de arról is beszélünk, honnét merítjük azt az energiát, ami segítette túlélésünket és táplálja jövőnkbe vetett hitünket a nehéz körülmények ellenére is.
Eddigi működésünk során ugyanis örömmel tapasztaltuk, hogy a jó légkörű, közös akotómunka biztosítja azt az inspiráló-összetartó erőt, ami egyben védelmet is nyújt, a külső és az időnként felmerülő belső bomlasztó hatásokkal szemben is .
Bízunk benne, hogy ezt a nehezen kitaposott utat , amely minket egyre inkább a professzionalitás irányába visz, új helyünkön is folytatni tudjuk.
Hajjaj! Ez a mi Merényi-reményünk!
Kaszás Nóra Mária-Balkay László-Lőrinczy Attila, OPNI
Ember tervez… ezt mondogatjuk, amikor kissé másként alakulnak a dolgaink, mint ahogy elképzeltük. Amikor ezt az előadás-kivonatot írtuk, még nem tudtuk, hogy mennyire másként alakul a jövő, mint ahogy mi azt akkoriban gondoltuk.
Nagy lelkesedéssel készültünk az Egészségügyi Minisztériumba, hogy a Kész Lipótmező! című, akkoriban legújabb darabunkat bemutathassuk. Tettük volna mindezt őszinte, szókimondó és tőlünk megszokott szeretetreméltó stílusunkban. De hiába készülődtünk. A minisztérium nem fogadott minket. Nem értettük és azóta sem értjük a reakciójukat. A megalakulásunk óta eltelt három év alatt még sohasem fordult elő, hogy ne fogadták volna szívesen vendégszerepléseinket.
A bemutató azonban nem maradt el.
Ragályi Elemér, a méltán neves rendező-operatőr örökítette meg kamerájával és hozzáértő stábjával az előadást. A “végét járó” Lipótmező még bent fekvő betegei és az erre az időre igencsak megcsappant létszámú munkatársak nagy örömére szolgált az utolsó lipóti előadás. Akik jelen voltak, tudták, hogy értük, róluk, mindnyájunkról szól ez a műsor. Egy nyelvet beszéltünk közönségünkkel. A fájdalom, a veszteség, a jövő nélküliség, a kényszerű szétszórattatás, amiről az elhangzó versek és dalok szóltak mindenkinek megpendítették legbensőbb érzelmeinek húrjait.
Köszönjük Ragályi Elemérnek, hogy előadásunk a minisztériumi elutasítás ellenére méltó helyére kerülhetett dokumentum filmjében, melynek bemutatóját nagyon várjuk.
A következő megdöbbentő hírt még csak ezután kaptuk. Kiderült, hogy az előzetes egyeztetések ellenére nem tud fogadni bennünket a Merényi Gusztáv Kórház. A Tárt Kapu Színház úgyis mondhatnánk: hajléktalanná vált. Ki gondolta voln, hogy a szinte biztosnak gondolt jövendő munkahelyünk és társulatunk székhelyének reménye egy pillanat alatt szertefoszlik?
Nagy örömünkre a XIX. kerületi Önkormányzat Kispesti Egészségügyi Intézete , melyet Dr.Vargha Péter főigazgató úr igazgat, helyet biztosított mind gyógyító művészeti műhelyünk, mind pedig azon belül a Tárt Kapu Színház számára. Külön köszönetet szeretnénk mondani a XIX. kerület Pszichiátriai Gondozó vezető főorvosának, Dr. Simon Lajos főorvos úrnak, valamint Dr. Magyar Iván György főorvos úrnak – aki egyben színházunk szakmai szupervízora, s volt osztályvezető főorvosunk – akik felhívták a figyelmet eddigi munkánkra, s segítették szakmai műhelyünket a kerület ambuláns szakellátásának vérkeringésébe beilleszteni.
De engedjék meg, hogy egy kicsit visszakanyarodjak még a soproni vándorgyűlésre. Előadásunkat a Petőfi Színház II. emeletén tartottuk, 2008. január 24.-én csütörtökön 16-17 óráig. Ezidő alatt tíz különböző helyszínen, tíz különféle témájú előadást hallgathatott a szakmai közönség. Nagyon megtisztelő volt számunkra, hogy szakmai bemutatónkon nagy számban vettek részt a kedves kollégák.
A tavalyi évben szakmai előadásokat tartottunk: januárban az MPT XIII. Vándorgyűlésén, Miskolcon, áprilisban a VI. Szegedi Pszichoterápiás Konferencián, szeptemberben a Károli Gáspár Református Egyetem által rendezett Kapu Pszichológiai Napok keretében, majd pedig októberben az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolai Karának, “Áramlásban” című Művészetterápiás Konferenciáján.
Ezévben a soproni előadással kezdtük szakmai életünk, műhelyünk, gyógyterápiás színházunk bemutatását. Reméljük, hogy másutt is lesz alkalmunk módszerünk megismertetésére.
Megköszönöm Olvasóink megtisztelő figyelmét:
Kaszás Nóra Mária, a Tárt Kapu Színház művészeti titkára